Nyári ruha

Pár hónappal ezelőtt vettem 2 m anyagot. Már láttam magam előtt, milyen szép tunikát varrok belőle magamnak. Lesz hozzá egy vászonnadrágom. Megmutattam otthon. Le is szólta mindenki. A nővérem azt mondta, hogy olyan ronda az anyag, hogy azt vendégségbe fel ne vegyem, mert mindenki velem lesz elfoglalva, miszerint hogy lehet ilyen csúnya anyagból a ruhám. A párom csak annyit mondott, hogy úgy néz ki, mint egy kifakult hintaágyhuzat. Én mit sem törődtem velük. A tunikáról letettem, de elterveztem egy könnyű kis nyári ruhácskát. Meg is varrtam. Fel is próbáltam. El is szörnyedtem. Tényleg furán néztem ki benne. De mi legyen most a kész ruhával? Kidobni nem volt szívem. Ekkor jutott eszembe a férjem unokahúga. Kicsit vágtam a hosszából, és egy édes kis ruha kerekedett belőle.