Virágom, virágom

Az utóbbi időben nem nagyon varrtam, mert elment a kedvem az egésztől. Az történt ugyanis, hogy az egyik Burda magazinból egy cuki tunikát szemeltem ki magamnak. A Burda útmutató alapján le is vettem saját méreteimet. 46. Először nem akartam hinni a szememnek. Igaz, hogy általában azt mondom: - Nem vagyok kövér, csak súlyomhoz képest alacsony! vagy - Nem vagyok kövér, csak a csípőbőségemhez képest kicsi a mellem. De hogy 46-os a méretem?! Azt túlzásnak tartom. Újra lemértem magam, hátha fordítva tartottam a centit. De nem. Na mindegy, akkora vagyok, amekkora. Kiszabtam a 46-os vonal mentén a tunikát. Körbeszegtem, összevarrtam a vállát, az oldalait. Gyorsan bele is ugrottam. Szó szerint ugrottam, mert elképesztően nagy volt. Kb 6-8 cm-t mindkét oldalából be kéne vennem, hogy jó legyen. Úgyhogy fogtam az egészet, úgy ahogy volt, bevágtam a szekrény aljára. Szóvál kb 1 hónapja nem nagyon vettem elő a gépet. Inkább a kertben tettem-vettem.