Intermezzo
én akartam így, ez egy szigorú vizsga, előre meghatározott
forgatókönyvvel. Nem lehet csak úgy akárhogy, majd szólítanak.
Vettünk a büfében a vizsgáztató tanároknak szendvicset, kávét,
ásványvizet. Mert úgy szokás, meg mégiscsak bennt vannak órák
hosszat. Na meg nekünk se mindegy, hogy egy éhes/szomjas tanár
vizsgáztat, vagy csak egy szimplán rosszindulatú. Mert abból volt
bőven. Mármint rosszindulatból. Persze lehet mondani, hogy savanyú
a szőlő, és csak a kapott hármas beszél belőlem. De nem. Ott
kezdődött, hogy a vizsgáztató tanárnő közölte a büféssel -aki
volt olyan kedves és felhozta a traktát a vizsgáztatóknak- hogy le
kellene a diákoknak már szokniuk erről a tanár etetés/itatásról.
Talán megköszönte volna! Mondhatta volna előre, és akkor nem
verjük költségbe magunkat. Most nem arról az 1.800,- ftról van
szó, de szerintem ez nem eljárás. Úgy indultunk a vizsgának, hogy
itt nem bukik senki, merthogy ez a vizsga arról szólt, hogy
elmondjuk, mi történt a 120 órányi gyakorlaton, amit ugye leigazolt
a gyakorlati hely. Na egyszer mindent el kell kezdeni. Hárman is
megbuktak. Nem tudni, hogy miért, az eredméyhírdetés volt csak
nyílvános, az elégtelenek indoklása zártkörű. Mondjuk ezek után
még akár örülhetnék is a 3-asnak. Azért kibírom röhögés
nélkül. Mivel 1/2 5-kor lett vége és buszom csak 1/27-kor lesz,
így beültem a Desszerszalonba és az utolsó forintjaimon vettem egy
"körtéfát" és egy "kismukkot". Remek választás volt mindkettő.
Egyszer kéne vinni a Reniéknek is, tuti kiábrándulnának a
Daubnerből :-)
Megjegyzések