Coq au vin, avagy hogyan lettem majdnem vega
Csak erős idegzetűeknek!!!
Az egész úgy kezdődött, hogy anyukám felhívott még a múlt hét közepén:
- Mit csinálsz a hétvégén?
- Megyünk a Balatonra. Miért?
- Mert a kakas folyton megtámad és le kéne vágni. Nem kell egy kakas?
- Háááát...de. De majd csak a jövő héten tudok elmenni érte. Az jó?
- Persze, mert most is majd eltörte a bokám!
Szóval így indult. Csütörtökön szóltam, hogy péntek délután megyek a kakasért. Mikor odaértem, akkor jöttek haza anyukámék a strandról.
- A kakas?
- Most jöttünk, de mindjárt elkapjuk és levágjuk.
Halvány sejtelmem sem volt arról, hogy ebben nekem is részt kell vennem. Anyukám elővett egy tálat, rizst szórt az aljára, fogott egy nagykést, és elindultunk.
-Ez a ruha nem lesz jó, várj, öltözz át ebbe! - mondta, és adott egy bazi nagy pólót.
Miközben mentünk a csirkékhez anyukám ecsetelte, milyen agresszív a kakas, őt is és a többi kakast is bántja. Én a lelki-szemeim előtt láttam egy majd derékig érő b..szott nagy dög madarat, vérben forgó szemekkel. Mondom anyukámnak:
-Nem kéne valami terv, hogy hogyan fogjuk el?
-Milyen terv? Bemegyünk, aztán elfogjuk.
-Kéne egy bot, amivel leütjük. Nem?
-Mivaaan?
-Egy bot. Fejbeverjük, aztán elájul és akkor simán el tudjuk kapni.
-Ne legyél már hülye!
-De egy csomó helyen olvastam a neten, hogy így tök könnyel el lehet kapni egy kakast. Na itt egy bot, ez jó lesz. Majd én leütöm!
-Miska (igen, ez az otthoni nevem, de ez egy másik sztori) ne idegesíts!
- Úúúúú, itt egy vasdorong! - már dobtam is el a botot, miközben az új szerzeményemet suhogtattam a levegőben.
- Fogd meg a kést egy kicsit, hogy ki tudjam nyitni az ajtót! - mondta anyukám. Így aztán a jobbomban a vasdoroggal a balomban a konyhakéssel masíroztam be a csirkeudvarba.
- Várj már, mer megtámad!
- A csirkék nem bántanak? Melyiket kell leütni? A kendermagosat? A fehér nem bánt?
- Dobd már el azt a rohadt vasat! Minek az a kés a kezedbe?! Jééézusom, Miska!
- Hogy-hogy minek? Te adtad ide!
- Ezt nem hiszem el, tedd már le!
- Tuti a kendermagosat kell leütni? Hát ez tök kicsi. Ez nem is csinál semmit. - mondtam, miközben anyukám lassan közelítette meg a madarat, és próbálta a sarokba szorítani.
- Na most kéne leütni! Az tuti jó lenne!
- Hagyd már a hülyeséget! - mondta, és már meg is fogta a kakast. Két lábát összemarkolta, tartotta fejjel lefelé a madarat. Az meg csak pislogott, azt sem tudta mi van. A vasdoronggal a kezembe meneteltem anyukám után.
-Jaaaaaj! - üvöltött fel. - Na most csíptél meg utoljára!
- Minek tartottad olyan közel magadhoz, nem a kakas hibája. Még szép, hogy beléd csíp, ha ott lóbálod magad mellett.
-Na, ne szövegelj! Dobd már el azt a botot! Na itt fogd meg! A lábait. De erősen tartsd, mert van ám ereje. A másik kezeddel meg fogd meg a szárnyait!- mondta, és elkezdte a kakas torkán tépni a tollait. Perzselt a nap, a vádlimon folyt az izzadság.
- És most rögtön elvágod a nyakát?
-Nem, előbb lecsupaszítom a nyakát. Nem látod? Tartsd már erősen!
- De előbb nem kéne kitekerni a nyakát, vagy mittudomén? Nehogymár élve öld meg! Tekerd már ki a nyakát! - hadarom elfordított fejjel, összeszorított szemekkel. Már a homlokomról is dőlt az izzadság.
- Miska, tartsd erősen, mert verdesni fog!
- Ne már, tejóég, gyilkos vagy! - mondom, miközben úgy szorítom a kakas lábait, hogy egy csepp vér sincs az én kezemben sem. Folyik rólam az izzadság, a könnyeimmel keveredve csorog végig az arcomon.
- Ugye már nem él, ugye már nem él?
- Na már nem, nézd itt az összes vére az edényben!
Nem nézem, szipogok. Törlöm a verítéket és a könnyeimet.
- Én asszem vega leszek. Tuti nem eszek többé húst. Ez borzasztó volt. Hogy lehet ilyet csinálni?- dünnyögöm orrfújás közben.
- Te sírsz?
- Igen! Ez borzasztó volt. Én én részt vettem benne! Én vegetáriánus leszek!
- Na azt megnézném, hogy ehhez a Zoli mit szólna. Az biztos, nem hagyná! - nevet fel anyukám.
Mire felforrt a víz a kopasztáshoz, már megnyugodtam, és együtt téptük a tollakat.
Otthon nekiláttam a bontásnak. Még sose bontottam csirkét. Mármint olyat, aminek a bele is bent volt még. A szárnyak, combok lefejtése simán ment, azt csináltam ezerszer.
Telefonos segítséghez folyamodtam. Szuper találmány a telefon kihangosítója. Az esti sorozat előtt már szét is volt szedve. Szerintem anyukám már rég nevetett annyit, mint a telefonban, miközben én szenvedtem. Valahogy egyik késemnek sem volt éle, de azért csak sikerült.
A végén úgy éreztem magam, mintha főszereplő lennék a kedvenc sorozatomban, a Gyilkos elmékben.
Tegnap az aprólék részéből egy levest főztem. Renivel elfeleztem a taraját. A fiúk fintorogva fordultak el, miközben mi nevetve faltuk a legjobb részét az egész madárnak.
Ma már coq au vin volt vacsorára. A receptet Joanne Harris: A francia konyha c. könyvéből vettem kicsi módosításokkal.
Coq au vin
Hozzávalók.
1 db kakas 12 darabra vágva
1/2 üveg vörösbor (nálam blauer portugieser)
1 ek olívaolaj
15 dkg kolozsvári szalonna elnagyoltan felkockázva
1 nagy fej vöröshagyma nagyobb darabokra vágva
3 db nagy barna csiperke
2 ger összezúzott fokhagyma
3 ek liszt
3 dl csirkehúslé
2 db babérlevél
3 ág kakukkfű
tengeri só
Megjegyzések