Sok-kicsi, avagy a gasztro-jótékonyság

Olyan nehéz elképzelni, hogy hazánkban gyerekek ezrei éheznek, nélkülöznek. Sokunknak meg az a legnagyobb gondja, hogy lecserélje-e a profilképét rajzfilmfigurára a fészbúkon vagy sem. Jó, azt is tudom, hogy ennek ellenére nem mindenki teheti meg, hogy akár egy ezressel is támogasson bármilyen célt. Tőlük azt kérem, hogy vigyék hírét a jótékonysági szerveződésnek, hátha az ismerősei körében van, aki megteheti.

Azért kedvelem a sok-kicsi akcióját, mert nem csak egy sima adománygyűjtés. 15 gasztroblogger és 15 cég tett felajánlást. Ezekre a felajánlásokra lehet "tombolát" venni.

Idén mit támogatnak? A www.sok-kicsi.hu oldalon megtalálhattok minden adatot, de itt van egy kevés ízelítő:

Hol kezdjük? Hol lehet elkezdeni leírni a nyomort?

Hogy heten alszanak egy ágyban?
Hogy öt kicsinek egyetlen zacskó keksz a vasárnapi ebéd?
Hogy nincs áram hetekig, sötétben él egy család?
Hogy nincs fűtés?
Hogy nincs születésnap?
Hogy nincsenek családi fényképek?
Hogy négy gyerek egy hónapig nem járhat iskolába a visszatérő fejtetű miatt?
Hogy ha nagy vágyukról kell rajzolni, megkérdezik: ennivalót lehet-e?

„Már nem lep meg, ha kisgyerekek nem tudják, hogyan kell megenni a narancsot, értetlenül forgatják a májkrém dobozát, mert nem ismerik, vagy úgy, ahogy van, töményen, megisznak egy üveg citromlevet. Elfogadom, hogy azonnal, amint megkapják, egészben betömik az öt tábla csokit, amit viszek. Még sehol nem láttam, hogy elraktak volna belőle későbbre. Vagy annak, aki épp nincs otthon.

Mert enni akkor kell, amikor van mit. És gyorsan.”

Talán jobb, ha nem próbálkozunk a megfogalmazással. Van, aki ezt megteszi helyettünk. A fenti idézet L. Ritók Nóra Nyomor széle című blogjából származik, amely oldalon a Berettyóújfalun élő grafikus-tanárnő, önkéntes szociális munkás írja le rendszeresen mindennapos tapasztalatait a minőségi életre teljesen esélytelen, mélyszegénységben élő, gyakran halmozottan hátrányos helyzetű Hajdú-Bihar megyei családokról. Tíz éve igyekszik sorsukon javítani, segíteni. Olvashatunk itt a küzdelmekről, amiket értük folytat hivatalokkal, szervezetekkel, szolgáltatókkal, kollégákkal, uzsorásokkal, néha éppen saját magukkal. Nóra változtatni akar a szemléleten, integrálni szeretni, esélyt akar teremteni, gyerekeket és felnőtteket próbál megmenteni, ügyet intéz, Igazgyöngy Alapítványával alapfokú művészeti oktatás és tehetséggondozás segítségével motivál, fejleszt, küzd, reményt igyekszik adni kis csapatával együtt. Nincs könnyű dolga, a lehetetlen mezsgyéjén mozog.

Szeretnénk segíteni nekik a szélmalomharcban. 

Az idei sok kicsivel próbálunk egy pici ünnepet teremteni ezeknek a családoknak, hogy jusson a gyerekeknek ennivaló a nemlétező karácsonyi asztalra. Próbálunk azokról a nagyobbakról is gondoskodni, akiknek nem telik az iskolai étkezési hozzájárulás kifizetésére, hogy legalább naponta egyszer tudjanak enni jövőre. Próbáljuk tetűirtó beszerzésével biztosítani, hogy eljuthassanak az óvodába, iskolába a kicsik, hogy meglegyen a napi egy biztos adag meleg ételük. A beszerzésekről a számlákat közzétesszük majd oldalunkon, hogy pontosan követhető legyen, mire fordítjuk a támogatást.

Mert a gyerek az gyerek, akárhol él, akármilyen származású, akármi lesz belőle.
Enni kell neki adni.
Esélyt kell neki adni.
Nem szabad feladni őket.